Bálint Réka vagyok, a Városközponti Óvoda gyógypedagógusa- logopédusa.

Feladatom a hét tagintézményben a beszéd, és a beszédnyelv specifikus fejlődési rendellenességeivel (F 80) vagy a kevert specifikus fejlődési zavarral (F 83) küzdő sajátos nevelési igényű, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek megsegítése, fejlesztése, ezen felül szenzomotoros- integrációs terápia- szemléletű, fejlesztő hatású torna tartása.

A fejlesztés minden esetben egyéni, vagy kiscsoportos foglalkozás formájában valósul meg. Úgy tapasztalom, ezen körülmények nagymértékben befolyásolják a fejlesztés eredményességét, hatékonyságát, ily módon sokkal könnyebb igazodni az egyéni sajátosságokhoz, megvalósítani a kiemelkedő fontosságú differenciálás hatékony eszközeit, módozatait.

Óvodásaim a beszéd tartalmi fejlesztésén (szókincs bővítése, illetve kifejezőképesség fejlesztése) túl sok esetben komplex szemléletű artikulációs terápián vesznek részt (a beszéd alaki oldalának fejlesztése). A foglalkozások fő célja az artikulációs izomzat megerősítése, az auditív figyelem és differenciálás, a beszédészlelés- és értés képességének fejlesztése, továbbá az egyes beszédhangok helyes képzésének kialakítása, rögzítése, automatizálása.

Emellett a gyermekek személyiségének megismerését követően (egyéni fejlődési sajátosságaikhoz igazodva) erősségeiket, igényeiket figyelembe véve egyéb fejlesztési területeket emelek be a terápia menetébe. Sok esetben szükséges a kognitív képességek (úgy, mint figyelem, emlékezet, gondolkodás), a nagymozgások, az egyensúly, valamint a testséma, a beszéd- mozgás összerendezés, a finommotorika és grafomotorika, továbbá minden, az iskolai élet megkezdéséhez szükséges képesség megtámogatása.

A fejlesztések során alapvető fontosságúnak tartom az érzelmi kötődés- biztonság kialakítását. Igyekszem figyelmet fordítani a szociális tanulásra, és a tudatos erkölcsi nevelésre is. Az óra menetébe építve gyakran beszélgetünk a megfelelő viselkedési attitűdökről, illetve -az életkori sajátosságokhoz igazodva- a viselkedési normák, a másság elfogadásának kérdéskörét is körüljárjuk.

A környezettudatosság, fenntarthatóság különösen fontos téma napjainkban, ezért gyógypedagógiai munkámban is kiemelten kezelem e területet. Elsősorban személyes példaadással igyekszem segíteni a gyermekeknek. Az órákon többször használunk laptopot, telefont, illetve különböző internetes felületen elkészített feladatot, amivel a felesleges papírhasználatot kerüljük el. Általam készített, újrahasznosított eszközöket is sokszor használok a fejlesztés során.

A mozgásos alkalmakon legnagyobb hangsúlyt az egyensúlyérzék, a vesztibuláris rendszer fejlesztésére fektetek, mely a figyelemért, a térbeli tájékozódásért, a biztonságérzetért és a megfelelő testtartásért felelős. Az érintés, vagyis a taktilis rendszer ingerlése ügyesíti a kezet (pl. vágás, helyes ceruzafogás), illetve elősegíti, hogy tudatában legyünk testünk határainak. A harmadik nagy terület a tartás, a mozgás, az erő érzékelése, az úgynevezett propioceptív rendszer megtámogatása, mely fejleszti a testsémát, elősegíti a megfelelő izomtónus- szabályozást, a megfelelő mennyiségű és minőségű erő felhasználását.

Kis lépésekben, sikerélményre orientálódva, a proximális fejlődési zónát figyelembe véve haladunk. Igyekszem kellő szabadságot biztosítani a fejlesztés során, viszont azt is éreztetem: a támasz megbízhatóan jelen van. E módszerrel célom, hogy a gyermek bátran kérje, esetleg utasítsa el segítségemet, képes legyen tudatosságra, önállóságra, esetenként önellenőrzésre, közvetve pedig fejlődjön önbizalma, önértékelése, egész személyisége.

A gyermekek és tanulók figyelmének és motivációjának fenntartása érdekében igyekszem változatos, személyiségükhöz igazított eszközökkel, játékosan végezni a tevékenységeket. Kisebbeknél sok esetben mesébe, történetbe, nagyobbaknál aktuális élethelyzetbe ágyazva valósulnak meg az egyes fejlesztési célok.

Mindezekhez társul az általam igen preferált két művészeti ág: a színjátszás és a zene, mely bővíti, színesíti az anyanyelvi-zenei képességek fejlesztése során alkalmazott eszköz- és módszertani repertoárt.

A hatékony fejlesztéshez elengedhetetlen a rendszeres kapcsolattartás, kommunikáció az óvódával, annak vezetőivel, a csoportban dolgozó, a gyermekeket nevelő óvódapedagógusokkal, pedagógiai asszisztensekkel, illetve a szülőkkel. Fontos beszámolni a fejlesztések menetéről, a gyermek haladásáról. Irányt kell mutatni, segítséget adni az otthoni gyakorláshoz, ismétléshez, annak megfelelő módjához és formájához. A szakmai egyetértés, a harmonikus együttműködés, a közös szabály- és nevelési eszközrendszer, a következetesség pedig eddigi tapasztalataimat leszűrve gyümölcsöző eredményekhez vezet.